Reakciók és beharangozók

Pécsi Napilap
Élménybomba robbant a sportcsarnokban

Lendületes, vérpezsdítő, magával ragadó, látványos. Talán ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni a tegnap esti Irish Dance Experience című táncshowt, amelyet a pécsi sportcsarnokban telt ház előtt rendeztek meg. A két órás lebilincselő műsort nézve legszívesebben a néző maga is táncra perdülne.

Michael Flatley neve már a kilencvenes évek óta beépült a köztudatba, gyors és dinamikus előadásai, profi táncosai, lendületes zenéje sok tánc és zene iránt érdeklődőt magával ragadott, és valóban csak a fanyalgók szűk rétegének nem voltak kedvére műsorai. Előadásait mindig nagyon fejlett hang- és fénytechnika jellemezte, és a tánccsapat vezetőjeként örökre beírta magát a történelembe.

A Cathrine Gallagher vezetésével létrejövő Irish Dance Experience Show kicsit más, mint Flatley-é, ha lehet ezt mondani kicsit jobb, kicsit közelebb állhat a magyarok szívéhez, ugyanis helyi, magyar motívumokat is tartalmaz a fantáziával teli és eredeti show-műsor, amelyben a tánc és a zene együttese igazi műalkotássá áll össze. Jól mutatja ezt már címe is, experience azaz élmény. Ez az amit kap a közönség a lehető legnagyobb adagban, a lehető legjobb hatásfokkal.

Az ír sztepptánc legkiválóbb táncosaiból álló együttes kíséri Cathrine-t, így összesen tizenöten szórakoztatják a közönséget, ami a lélegzetelállító showban kapja meg végső formáját. És mi ez a show? Az általuk táncolt ritmusra megmozdul a láb, a szem szinte alig tudja követni az elképesztő ritmusú táncmozdulatokat és a zenét, mindettől az egésztől pedig az ember hátán valósággal végigfut a hideg. Hatalmas életörömöt sugároznak magukból a táncosok, és ez átragad a közönségre is, az előadók megmutatják miért is érdemes élni...

Nagy különbség a mindenki által ismert Flatley-től, hogy Cathrine-ék nem történelemórának használják a show-t, nem ragaszkodnak kelta történelem megkoreografálásához, sokkal inkább az ír mentalitás, életfelfogás bemutatására érzik magukat hivatottnak. Dinamizmust, életkedvet, örömet szereznek, miközben a néző maga is legszívesebben közéjük ugrana táncolni egy jót, az igazán lendületes és a halottakat is feltámasztó zenére.
Az ír táncnak két típusa van: az egyiket könnyű cipővel táncolják, és balett elemek vannak benne. A másikhoz nehéz cipőt használnak, amely üvegszállal van megerősítve a sarkán és a fejrészén. Ez a tánc az amerikai sztepphez hasonlít, de a test nem olyan laza. A péntek esti show-nak kilencven százalékában nehéz cipőt alkalmaztak a táncosok, ami tovább nehezítette az amúgy sem egyszerű táncmunkájukat. Egyik legsikeresebb számuk a zenét is nélkülöző táncverseny volt, ahol csapatuk két részre szakadva egyfajta színjáték formájában bizonyította egymásnak képességeit, majd együttesen nyűgözték le a közönséget.
Az előadás érdekessége, hogy magyar elemeket, motívumokat is tartalmazott, amelyben a Princess együttes ütemes és a végletekig lendületes zenéire ropták. A csapatot kiegészítő vonósok és a dobos szerepe, a táncok közötti szünetek kitöltésére volt alkalmas, amely előadásokból a dobos szólója aratta a legnagyobb sikert a körülbelül 2500 fős nézősereg között.

Mindent egybevetve egy olyan show-t láthatott a közönség tegnap este, amelyre még sokáig fog emlékezni, és minden bizonnyal a csapat következő alkalommal történő Pécsre látogatásakor is nagy számban látogat el a fellépésre. A siker ugyanis biztosan meggyőzte a táncosokat, hogy a februárban induló világkörüli turnéjukat követően jövőre újra visszalátogassanak városunkba.

Korb Zoltán
 

tancelet.hu
Fürge lábak pörge tánca

Catherine Gallagher négy éve jött Magyarországra, átvett egy már működő ír sztepp tánccsoportot, sőt tánciskolát is alapított a műfajra. Hogy hova jutott mesterként a tanítványaival, ezt láthattuk a szombati show-műsorban a Művelődési és Sportház színpadán Az ír sztepptánc egy életerő megnyilvánulása, most ilyen színpadi változatbanCatherine Gallagher számos aranyérmet tudhat magáének; versenyzői pályafutásának csúcsa az Írország Nemzeti Bajnoka cím elnyerése volt. 1997 júliusában csatlakozott a Riverdance Show-hoz.

Szombathely - Catherine Gallagher, a világhírű Riverdance Show egykori táncosa, ír bajnok és világbajnoki bronzérmes álmodta meg a szombaton a Művelődési és Sportházban bemutatott ír sztepptánc show-t. A szombathelyi viszonylatban magas (bár a budapestiekhez képest jócskán leengedett), közel ötezer forintos jegyárak sokakat távol tartottak, mégis majdnem megtelt a sportház az esten, aminek elvárásait a Riverdance Show vagy élő, de legalább televí-ziós élményei alapozhatták meg. Ha ír sztepp, akkor géppuskalábak. Ez az emlékünk van Michael Flatley óta, s ha valaki nála táncolt, nyilván hozza ugyanezt a tudást. Az a plakátokról nem derült ki, hogy a csapat nem ír, csak Catherine Gallagher ír, ami nem baj, csak nem mindegy. Catherine Gallagher nem csak megálmodta ezt a műsort, ő a koreográfus és a szólótáncos is, valamint az is kitűnt: a csapat példaképként követhető tanára is.

Amikor Catherine Galla-gher 2001-ben Magyarországra jött, bevállalt egy már működő ír sztepptánc csoportot, aminek neve: Steps of the Celts. És mivel az utóbbi években nagyon népszerű az ír sztepp - Mischael Flatley tevékenysége és néhány magyarországi megjelenése nyomán -, nyomban tánciskolát is alapí-tott. Hogy mire jutott mesterként négy év alatt Chaterine Gallagher, ezt láthattuk szom- baton a színpadon. Az Irish Dance Experience Show a saját produkciója, kétfelvonásos, egész estét betöltő műsor. A teljes első részt tekinthetjük bevezetésnek, ahol megkapjuk az alaphangulatokat: kelta kereszt szimbólumával megidézett cseppnyi misztikát, a tündérvilágot idéző élőzenei betéteket, és a világ élvonalába tartozó pezsdítő táncműfaj ízelítőjét. A látvány, a hangzás, a fények, a kosztümök mind egy jó színvonalú showműsor kellékei, rendbenlévőleg, az ütősebb második részben pedig kezdődik a tényleges pezsgés, a fürge lábak pergő tánca itt kezd hasonlítani arra a géppuskaropogásra, amit gondoltunk. Így van ez kitalálva. Történet nincs, nem is kell, különböző ír táncokat látunk újraalkotva, és egy ünneplésre alkalmat adó, rendkívül közönségbarát jelet: Catherine az itt töltött négy éve alatt úgy látszik nagyon megkedvelte a magyarokat, és szeretne is a kedvükben járni, készített tehát egy koreográfiát Brahms egyik magyar táncára.

Azt nem mondhatni, hogy a színen az ír lélek öltene testet, de kétségtelenül hatással van a zene és a tánc erejének találkozására. Láthatjuk, hogy e műfaj aktív rajongói (a táncosok) szépen haladnak a Gallagher-iskolában. És ez a haladó csoport igényes, élvezhető és szórakoztató hátteret képes adni a szép Catherine műsorához. Leleményes a koreográfia, kápráztatók a színek, felemelő a kompozíció. A Magyar táncok ritmusára a nézők lábai is járnak a széksorokban. Egy fantáziadús, sosemvolt világba kirándultunk, amit úgy hívhatnánk: újrateremtett hagyomány. Egyfajta életerő megjelenésének egy színpadi változata.

Horváth Csaba
 

Újabb szteppfergeteg a Főnixben